REGÖCZI ISTVÁN: BEGRAFENIS 09-03-2013

Hier vindt u enkele foto's van de begrafenis van E. H. Stefaan Regöczi, genomen door bestuursleden van de Vlaamse vzw "Het Werk der Arendjongskens" die voor de gelegenheid naar Budapest waren gereisd.

Op de begrafenis las één van hen volgende tekst voor in het Hongaars:

In het Nederlands In het Hongaars

 

 

Beste mensen uit Hongarije,

Ik ben Xavier Monteyne, secretaris van de vzw “Het Werk der Arendjongskens” zo genoemd omdat E.H. Regöczi zijn weeskinderen zo noemde. Deze Vlaamse vereniging steunt sinds  1948 E.H. Regöczi tot in 2011.  Het Vlaamse avontuur van E.H. Regöczi begint echter veel vroeger.
E. H. Regöczi was één van de duizenden Hongaarse kinderen die met speciale treinen naar het buitenland werden gebracht om aan te sterken, een stukje vergeten Hongaarse geschiedenis. Paller Istvan, want zo heette hij toen, kwam in  het Vlaamse stadje Poperinge terecht als 11-jarig kind. Poperinge is bekend omdat de burgers Keikoppen dwz koppigaards worden genoemd en Stefaan was in zijn leven een Poperingenaar en was hij het niet geweest, dan had hij niet zo veel kunnen verwezenlijken.
In 1933 keerde Regöczi István te voet van Budapest naar Poperinge terug en bleef er 10 jaar tot zijn priesterwijding want daarvoor was hij eigenlijk teruggekomen. Zijn boekje over deze terugkeer “Als Vlaanderen terugroept” maakt István heel bekend in het katholieke Vlaanderen en bij zijn priesterwijding in Brugge was dan ook een massa volk op de been: zowat alle in Vlaanderen achtergebleven Hongaarse kinderen (die nu volwassenen waren) waren present en zelfs de ambassadeur van Hongarije. Deze wijding was de  start van de enorme Vlaamse vriendenkring die gedurende tientallen jaren E.H. Regöczi zou steunen.
In Hongarije terug bleek zijn enorme  liefde voor Vlaanderen in alles wat hij deed: hij brevierde en bad in het Vlaams, hij leerde zijn weeskinderen het nationale Vlaams Volkslied “De Vlaamse Leeuw zingen” en de talrijke Marialiederen die Vlaanderen rijk is. Bij uitstappen hadden zijn weeskinderen allemaal een uniform van de Vlaamse jeugdbewegingen. Kortom : een Vlaams Arendsnest in Hongarije!
Hij noemde zijn weeskinderen “Arendsjongskens” en hij haalde de mosterd voor  leuze en stapliederen bij de Vlaamse jeugdbewegingen die hij in zijn jeugd in Vlaanderen gezien had. Deze leuze was een copie van de leuze die op de Ijzertoren staat , een belangrijk gedenkteken voor eerste Wereldoorlog. Het “AVV – VVK”: Alles Voor Vlaanderen -  Alles Voor Kristus” vormde hij om tot MASASI: Mindent as Sasfiokákért – a Sasfiokák Istenért”.  Heel zijn leven konden zijn Vlaamse bezoekers hem geen groter plezier gunnen dan door samen met hem Vlaamse liederen te zingen! Altijd was hij Vlaanderen bijzonder dankbaar en hij had inderdaad zonder die steun het communistisch regime niet kunnen overleven. Die steun werd in Vlaanderen geleid door “Het Werk der Arendjongskens” en met name door zijn twee beste vrienden: de priesters Arnold Ghesquiere  en later Frans Wullepit. Zijn medewerkster en moeder voor zijn weeskinderen, Kémeny Jólan, beter gekend in Vlaanderen onder de naam “Kismama” was bijzonder geliefd bij ons en ze slaagde er één keer in van het communistische regime de toelating te krijgen om naar Vlaanderen te komen.
Jaarlijks kregen duizenden Vlaamse gezinnen een postkaart toegestuurd met een foto van E.H. Stefaan, Kismama of van zijn  weeskinderen en dit was voldoende om heel wat steungeld te verzamelen.  Vanaf 1970 werd er een jaarlijkse nieuwsbrief geschreven en dat duurde tot … 2011!
Hier in deze mooie basiliek nemen wij niet alleen afscheid van een priester met een bijzonder groot geloof,  maar  ook van een stukje Vlaanderen in Hongarije. Dit doet ons pijn.

Tisztelt uraim és hölgyeim! Tisztelt magyar gyászolók!

Xavier Monteyne vagyok, a „Sasfiókák” non-profit egyesület titkára. Sasfiókáknak nevezte Regőczi atya az árva gyermekeket akikről gondoskodott. Ez a flamand egyesület 1948-tól 2011-ig támogatta Regőczi atya munkáját. Azonban az atya és Flandria kalandos kapcsolata sokkal korábban kezdődött.
Regőczi István atya egyike volt azoknak a szegény magyar gyermekeknek, akik egy jótékonysági nyaraltatási akció keretében néhány hónapot tölthettek külföldön. Így került a 11 éves Paller István, amely Regőczi atya egykori neve volt, Poperingébe, egy flamand kisvárosba. Poperinge arról nevezetes, hogy lakói híresen keményfejű, kitartóan makacs emberek. István atya egy igazi poperingi ember volt. Ha nem az lett volna, akkor egészen másként alakul élete és mindaz amit hihetetlen teljesítményként életében elért.
1933-ban Regőczi István azért, hogy papnak tanulhasson, gyalogosan visszatért Budapestről Poperingébe. 10 évig maradt Belgiumban, amikor is pappá szentelték. Életének erről az időszakáról írott könyve, amelynek címe: „Mikor Flandria visszahív” közismertté tette nevét és személyét a flandriai katolikus közösségben. Bruge-ben tartott első miséjén rengetegen voltak jelen. Többek között azok az ekkor már felnőtt magyar gyermekek is, akik mint István atya az egykori nyaraltatási akcióval kerültek Belgiumba. A magyar nagykövet szintén megtisztelte jelenlétével. Pappászentelése volt a kezdete egy nagyszámú flamand baráti társaság kialakulásának, amely István atyát évtizedeken át támogatta.
Magyarországra visszatérve megőrizte erős érzelmi kötődését Flandriához. Ez a szeretet sok mindenben megnyílvánult: flamand nyelven misézett és imádkozott, a gondozásába vett árva gyermekeket megtanította a flamand himnuszra, a „A Flamand Oroszlánra”, és azokra a Mária-énekekre, amelyekben Flandria annyira gazdag. Kirándulásaik alkalmával a gyerekek flamand ifjúsági egyesületek egyenruháit viselték. Egyszóval, egy egész kis flamand sasfészket hozott létre magyar földön! A gyerekeket ’sasfiókáknak’ nevezte el és a flamand katolikus ifjúsági szervezetek jelszavát és szokásait, amelyeket belgiumi tartózkodása alatt látott és ismert meg, ültette át magyarra. Az atya és sasfiókái által használt jelmondat eredetije a Flandriában álló Vastornyon (Ijzertoren) egy híres első világháborús emlékművön olvasható. AVV-VVK : Alles Voor Vlaanderen – Vlaanderen Voor Kristus (Mindent Flandriáért – Flandria Krisztusért) jelmondatból lett a MASASI: Mindent a Sasfiókákért – a Sasfiókák Istenért. Flamand barátai nem tudtak neki annál nagyobb örömet szerezni mint amikor flamand énekeket énekeltek vele együtt. Mindig nagy hálával adózott Flandriának és flamand barátainak, akiknek a támogatása nagyon sokat jelentett számára a kommunizmus nehéz évei alatt. A „Sasfiókák” egyesület állt az élén ennek a támogatásnak. Az egyesület két vezetője először Arnold Ghesquiere atya, majd Frans Wullepit atya, legjobb barátai voltak. Közvetlen munkatársa és árva gyermekeinek gondozója, Kemény Jolán, akit csak mint ’Kismama’ ismertek a flandriai barátok és ismerősök, rendkívül nagy szeretetnek örvendett körünkben. Az 50-es években egyszer sikerült is neki a kommunista hatóságoktól engedélyt szereznie egy flandriai látogatásra.
Minden évben számtalan flamand családnak hozott a posta egy képeslapot István atya, Kismama vagy az általuk gondozott árva gyermekek arcképével. Kizárólag ezek a lapok jelentős flamand anyagi támogatást szereztek az atya munkájához. 1970-től egészen 2011-ig minden évben hírlevél számolt be Regőczi atya tevékenységéről és folytatta a támogatás gyűjtését.
Most, itt ebben a gyönyörű bazilikában nem csak egy rendkívüli hittel megáldott paptól veszünk szomorú szívvel búcsút, de egy kisdarab, magyar földbe plántálódott Flandriától is. Nagy bánat ez nekünk.

 

Terug